Petőfi

Petőfinek többféle imidzse van. Először is van a forradalmár-népvezér-próféta majd a népies-parasztos, romantikus-invidualista alanyi költő, ironikus-játékos-humoros, filozófus, öntudatos,

költői programot megvalósító. Most Petőfinek két imidzsét fogot elmondani, összehasonlítani.

Az imidzsek közül a forradalmár-népvezér-próféta és a romantikus-invidualista alanyi költő imidzset.

Népvezér stílus a költőnek az elsődleges feladata a nép vezetése. Csatában akar meghalni a hazáért, harcolni akar, nem az ágyban meghalni. Akár az életét is feláldozza a hazáért.  Nemesekhez szól fenyegetően a verseiben. Hangneme fenygető, erőteljes, haragos, magabiztos. A próféta szerep politikai szerep, igazságot közvetitt. Versek, amik népvezér-forradalmár-próféta stílusúak például a

A XIX. Század Költői, A nép nevében vagy az Egy gondolat bánt engemet. Az Egy gondolat bánt engemet versben benne is van, láthatjuk, hogy nem akar az ágyban meghalni : „Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! „ és lathatjuk, hogy inkább a csatában szeretne meghalni:

 „ Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej,”

 Invidualista alanyi költői stílusnak magány a fő eleme, szomorúság, fájdalom például az Elfojtott könnyek című vers : „ Úgy sírhatnék!... megbántott valami, Nagyon megbántott, mondhatatlanul. És a felhővel a lélek rokon: Megkönnyebbűl, midőn esője hull. De én nem sírok, nem szivelhetem,

Megfogadám, hogy többé nem sírok. El, könnyek!... szívem úgyis oly üres, Megfértek benne, odafolyjatok.”  Az invidualista stílus egyszerű stílus,  természet, egyéni, szerelem, horror, bayronizmus, spleen, bizonytalanság, kétely .Egyéni korlátlan szabadsága van. Azért is egyszerű stílus mert könnyen követhető, mert egyszerű szókincsű, népies.

Az invidualista-romantikus a népvezér stílussal ellenben  nem arról szól hogy harcolni akar, vagy nem a népről szól hanem a magányról, fájdalomról szomorúságról, szerelemről. Nem a nemeseknek vagy a népnek szól . Hanem egyéni szomorúságot, fájdalmat, szerelmet írja le a versekben, például a Téli éj : „Közelg az éjfél. Fennvirasztva várom. Akkor kisértet látogat meg, három; Szent háromság, mely egykor vezetett: A hit, a remény és a szeretet. Nem élnek többé. Meggyilkoltatának. De éjfelenként sírjokból kiszállnak, S felém lebegnek halvány képeik, S a régi szép időt emlegetik. – „ 

Vagy a másik vers : Szeptember végén, ami természetről és szerelméről van benne : „ Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot?”

„Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?  Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre 

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?”