Az estve

A szobában ülve az ablakra nézve kicsi vízcseppek folynak le. A szobából kitekintve lehullott levelű gyümölcs fák vannak, amiknek a levelük a fa aljában vannak lehullva. A levelek után még kiszáradt virágok vannak amik hamarosan újra  a színes, pompázó öltözékükben lesznek. Az ablakon kitekintve a fák és virágok után az égen látszanak a halvány fehér felhők amik kezdenek egyre jobban eltűnni, mert a nap kezd lemenni. Később már  a naplemente látszik az égbolton. Ami az eget  beborítja csodás színekkel. Narancssárgával, sárgával egy kevés kis pirossal, vörössel és halvány rózsaszínnel.  Pompázó színekkel van tele amit sokáig el lehetne nézni.  A nap lement ezért a gyönyörű, pompázó színnek eltűnnek az égboltról. És már nem pompázik hanem egyre sötétebb, egyre sötétebb az ég. Az utcára nézve egyre kevesebbet lehet látni. A lámpákat felkapcsolják, hogy lehessen a sötétben látni, így kinézve az ablakból a sötét eget nézve a hold előbújik így látszódnak a csillagok amik megvilágítják az égboltot.

Manapság vannak  emberek akik azt mondják, hogy minden ember egyenlően születik meg. Ez nem igaz, mert vannak akik alig élnek meg, éheznek míg vannak  aki nem tudnak betelni azzal amijük van. Vannak akik válogatósak az élelemmel miközben vannak akik szívesen megennék azt amit más nem akar megenni. Vannak akik gazdagnak vannak akik szegénynek születnek. A sok társadalmi egyenlőtlenség miatt alakultak ki a lopások, bűnök, mert vannak akik mindig másét akarják. Vannak akiknek nem telik valamire amire a másiknak pedig igen. A háborúk alakultak ki, mert valakinek több területe volt, mint a másiknak. Ezért akinek kevesebb volt is több területet szeretett volna ezért megtámadott másokat. Nem mindenkit fogadnak úgy ahogy vannak, többet várnak el tőle.

A természet elfogad ahogy, amilyen az ember. A természetben nyugodtan az lehet az ember aki. A természet boldoggá teszi, teheti  az embert. A szép tájjal, a  gyümölcsös fákkal, a pompázó virágokkal. Csodálva a szép naplementét, napnyugtát boldog lehet az ember.